RUDABÁNYA_Heti foglalkozás 5

Soron következő foglalkozásunkon a férfiak és nők oldaláról közelítettük meg a társadalmi egyenlőség-egyenlőtlenség kérdését. Egészen visszanyúltunk az ókorig, példának hozva fel többek között a görögöket, ahol a nők szinte minden tevékenységét rendeletekkel szabályozták, így például tiltották, hogy sötétedés után az utcára lépjenek. Ezen kívül a tisztességesnek tartott nőket nem oktatták, a nők nem lehettek színészek és nem vehettek részt az olimpiákon sem.

Tovább haladva a történelemben, és arról beszélgetve, hogy milyen szerepet töltöttek be régen a férfiak és a nők, Szarvas Gábor találóan jegyezte meg:” Régen az asszonyok mindig csak otthon voltak, házimunkát végeztek és gyerekeket neveltek.”

Igazi változást a 19-20. század fordulója hozott, amikor a nők elkezdtek harcolni az egyenjogúságért.

 A gyerekek érdeklődéssel hallgatták a századelő nagy visszhangot kiváltó mozgalmának, a szüfrazsetteknek a történetét, akik a nők választójogáért és olyan reformokért harcoltak, mint az egyenlő oktatás.

 Rövid bejátszást néztünk meg ezzel kapcsolatban arról, amikor Emily Wilding Davison az epsomi derbyn a király lova elé vetette magát, hogy ezzel is felhívja az emberek figyelmét a mozgalomra és annak célkitűzéseire. Ennek végén Tomolya Vanessza csak ennyit mondott: „Milyen bátrak voltak ezek a nők!”

A foglalkozás végén közösen megállapítottuk, hogy a férfiak és nők közötti egyenjogúság ma már megkérdőjelezhetetlen.