RUDABÁNYA_Heti foglalkozás 7

2014. március 18.

Az előző héten a gazdagság-szegénység témakörét boncolgatva azon is elgondolkoztunk, hogy vajon ki mondható gazdagnak, és a szegényeket miért tekintjük szegénynek?

Fügedi Marci találóan jegyezte meg már akkor:” Lehet valaki nagyon gazdag, mindez semmit nem ér, ha közben lelkileg szegény.”
Tovább folytatva az előző foglalkozás témáját, ezen a héten játszottunk. Egy árverésre képzeltük magunkat, ahol senkinek nem volt semmije, mindösszesen 800 egységnyi „pénze”, amiből vásárolhatott. A gyerekeknek licitálniuk kellett a táblára felírt értékekre. Érdekes volt szembesülni azzal, hogy kinek mi számított értékes, akár minden pénzt megérő „kincs”-nek.

A legkevesebb „pénzt”, a nyelvvizsgáért, a segítőkészségért, a szerencséért, a boldog családért és a kitartásért kínálták. Ezzel szemben teljes vagyont ajánlottak fel egy gyémánt gyűrűért, egy karrierért, egy luxus autóért és házért.

Míg a fiúk esetében értelmetlen dolognak számítottak a licitre kínált belső értékek, a lányok fontosnak tartották azokat. Musa Vanessza megjegyezte:” Nekem a legtöbbet a szeretet és a boldog család jelent. Ha ez megvan, nem is kívánnék mást magamnak!”